Renault Thalia ellentmondást nem tűrő, 97 km/h-s sebességgel halad az M7-es megszokott, belső sávjában, a 60 plusszos sofőr lezseren fésült bongyori haját kacéran lengeti a beszüremlő hanyag menetszél.
Pálott szája a Kossuth rádió hírolvasójának minden szupi-szupeeer című dalát mantrázza, mikor is szögként áll a seggébe a német birodalom vértköpő pusztítója, az új Audi S8…
Vendégünk 2,13 másodperc alatt mutatja be a falusi búcsút megidéző fénykavalkádját, másodfokú égési sérülésekkel tarkítva szerencsétlen Thalia hátulját, majd a várható hajókürt szólítja meg főszereplőnket, hogy ugyan takarodjon már a külső sávba, de még inkább az élők közül.
Thaliás barátunk halálfélelméből fakadó kétoldali trombózisát egy türelmes, 0,8 másodperces várakozás és egy éppen indulni készülő gázfröccs követné, mikor az Audi seggébe is beleáll egy szintén fekete, brutál-metál Mercedes CLS....
A Merga AMG kipufogói és az oldalsó cápa légbeömlői láttán az ember először a rózsafüzérje után nyúl, majd az oldalán éktelenkedő 6.3–as számra pillantva meggyőződésévé válik, hogy az jó eséllyel nem a magyar aranycsapat focisikerének állít nosztalgikus emléket...
A lesötétített gép a faltól-falig cikázásával valami olyasmit kíván sugallni az Audinak, hogy apu most nagyon-nagyon megérkezett, takarodjon már ő is a betonról, ám ekkor a torkán akadt szót egy kedélyes, 220-ról érkező, optenpiros BMW X6 szegi ketté...
A BMW és a Merga lökhárítói közé egy A4-es papírt még ugyan gyűrődésmentesen lehetne becsúsztatni, mégis az a furcsa érzése támad a külső szemlélőnek, hogy a BMW sofőrjének ma még van két leszámolása, egy bankrablása - és a gyerek még az oviban...
Tháliásunk a sor elején lassan kezd visszatérni az élők sorába, majd visszatalálni az autós táplálékláncban a külső sávba száműzött szerepéhez, mire a többi szereplő között a várva várt,
"lássuk, ki spriccel messzebb olajcserénél!" című verseny, egy halálhörgésszerű motorbőgéssel bontakozik ki.
A három germán raptor ebben a pillanatban egy-egy gallon 100-as racing benzint kap torokra, és várja, hogy azt a Velencei völgyben békésen autózók közé okádja, akik ekkorra már gyakorlatilag tengelyig gázolnak a tesztoszteronban…
Az esetet végigszemlélők lélekben megteszik tétjeiket, sóvárgó szemüket a pálya kb. egy kilométeres, még belátható szakaszára vetik, ám ekkor a visszapillantójukban vészjósló fények csillannak...
A sor végére ebben a pillanatban megérkezik egy Porsche_Cayenne_Turbo...
Hanyag félmillió euró feszül az aszfaltra,
negyven henger egy szívként dobban,
oktán-metál fröcsögve robban,
tép egymás szavába, acélba, forgácsba,
s a henger-szentély buja lelke
ferrodolgőzös, mocskos vért tol intrásan...
megérkeztünk.
Az offline Nirvána spontán nyílt kapuja kérdőn tekint ránk, külső nézelődőkre, hogy esetleg belépünk, vagy lejárjuk még az éves pályamatricánkat, mert itt most bizony ember embernek, gép gépnek lesz farkasa, és ha nagyon kérjük, most még talán, kaphatunk csoportos kedvezményt a kintmaradásra…
Az okos döntést gyorsan hozzuk meg egyenként, és sorolunk be gondosan a Thália mögé, pillantásunk csak, mi a gépsziluettekkel a szürreálisan hajlott távolban versenyre kél.
A horizonton egy égi gépi hang még cinkosan hördül vissza ránk,
s markában lelkünk tépett-szentelt darabjaival....
büszkén tovaszáll.
